Tisztelt Emlékezők!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kölcsey Ferenc 33. évének derekán, a krisztusi kor legközepén egy hideg januári esten – amilyen hideg nap ma is van -, percekkel a bakter éjféltkiáltása előtt írta a vers alá szépen, akkurátusan: Cseke, 1823. jan. 22. Ekkor született a nemzeti imádságnak is méltán nevezett Hymnusz, melyet azóta minden magyarok, határon innen és túl, magukénak vallanak.
Ezen a napon, a Magyar Kultúra Napján ünnepeljük nemzeti identitásunk alapját, magyar kultúránk gazdag örökségét és megemlékezünk mindazokról, akik alkotásaikkal, műveikkel, szellemiségükkel és egész életükkel hozzájárultak ennek gazdagításához, megőrzéséhez és tovább örökítéséhez.
Az Országgyűlés határozata szerint a Magyar Kultúra Napja Magyarország gazdag kulturális életének ünnepe, a magyar kultúra megtartó erejének, a nemzeti kulturális hagyományok megőrzésének, Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének emléknapja, amely a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe.
E jeles nap kiváló alkalom arra, hogy méltóképpen emlékezzünk Nagy Gáspárra is, Kossuth- és József Attila díjas, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költőjére, aki életművével és emberi tartásával maga is a magyar kultúra őrzője és formálója volt, méltó utóda és örököse, tovább örökítője a magyar költészet legnemesebb hagyományainak.
„Kölcsey, Petőfi, Illyés sorolom a neveket – írta 1977-ben, a Magyar Kultúra Napján egy esszéjében. És őrzöm – folytatta -, s éppen Illyéstől a szép példamondatot is, miszerint itt minden nemzedék, valamirevaló magyar költő így vagy úgy, de kezet fogott egymással az időben: az öregebbek átadták mindig az utódoknak az elődök kézmelegét.”
Nagy Gáspár költészete és világképe mélyen gyökerezik a magyar történelemben és kultúrában. Verseiben és prózájában a nemzet emlékezete és lelkiismerete szólal meg, az 1956-os forradalom iránti tisztelet, a szabadságvágy, a szabad gondolkodás és beszéd, a történelmi igazságtétel iránti elkötelezettség. Költészete nemcsak esztétikai, hanem a magyar kultúra morális iránytűje is, s számunkra éppen ez a legfontosabb: a magyar kultúra legjobbjai nemcsak kiváló művészek, írók, költők, de nagyszerű emberek is, akik készek és képesek voltak tenni is a magyarság értékeiért.
Kölcsey Ferenc „Himnusza” különös összhangban áll Nagy Gáspár életművével. Mindketten a nemzeti identitás és megmaradás fontosságát hangsúlyozták műveikben. Kölcsey „Himnusza” a nemzet fohásza, míg Nagy Gáspár versei a történelmi sebek feltárása, a bűnökkel való szembesítés, a szabadság és a remény hangján szólnak hozzánk. Mindketten az időtlen emberi értékek: a szabadság, a hit és az igazság szolgálatában álltak.
Nagy Gáspár költészetén túl, a magyar kultúra számos területét szolgálta, a Magyar Írószövetség és a Bethlen Gábor Alapítvány titkáraként, a Hitel folyóirat és a Katolikus Rádió szerkesztőjeként fontos szerepet töltött be a rendszerváltó Magyarország kulturális és szellemi életében, orientációjában, fontos szerepet játszott a magyar irodalom és kultúra ügyében. A rendszerváltás időszakában rendszerváltó versei, az Örönyár: elmúltam 9 éves, A fiú naplójából, közéleti kiállása, a kétezres évek fordulója után írt nagy összegző művei, Szokolay Sándor darabjára írott Symphonia Ungarorum, a Kiss Iván grafikái által kísért 1956 Fénylői arcai és a Kőnig Róbert grafikái ihlette Hullámzó vizeken kereszt című, a magyarság ezer esztendős történelmét, küzdelmeit és megtartó értékeit bemutató költeménye a magyar kultúra elvitathatatlan értékei, versei és közéleti tevékenysége szellemi támpontot jelentettek sokunk számára.
Ezen a napon, amikor a magyar kultúra gazdagságát ünnepeljük, különösen fontos, hogy emlékezzünk Nagy Gáspár példamutató életére és műveire. Versei arra tanítanak minket, hogy a kultúra nem csupán örökség, hanem felelősség is – felelősség, hogy kimondjuk az igazságot, őrizzük a nemzet identitását, és adjuk tovább az összetartó értékeinket.
Köszönöm, hogy ma együtt emlékezhetünk Nagy Gáspárra és általa mindarra, amit a magyar kultúra jelent. Őrizzük költészetét és ezt az üzenetét, mert ezek közös örökségünk részei.
Diósd, 2025. január 22.
Elhangzott Budakeszin, a Nagy Gáspár szobornál a Magyar Kultúra Napján
